A plein air frissességű tájkép centrumában két vázlatosan ábrázolt kalapos-napernyős nő figurája ül, akik rózsaszín, kékesfehér, lila és melegsárga foltokban – festőileg leegyszerűsítve – mintha maguk is csak a környező természet részei lennének. Dekoratív összhangban illeszkednek a körülöttük viruló rózsafák közé és ágyazódnak bele a tágas, hangsúlyosan mélyülő térbe, melyet a zöld számos árnyalatában megfestett park és a könnyű felhős nyári égbolt alkot meg. A formákat egymásba olvadó foltokkal éreztető ecsetvonások bravúros technikai tudást nyilvánítva, világos és sima faktúrát teremtve építik fel a képet, amely festői értékén túl azért is figyelemre méltó, mert az elsők között jelezte Rippl-Rónai stiláris változását – egyfajta impresszionisztikus jellegű színesség felé történő elmozdulást –, miután a festő végleg hazatért Franciaországból. Ismert a műnek egy stílusában és témájában azonos, csak méretében és nézőpontjában eltérő párdarabja, a Böcklin-felhők a bogáti kastély felett című alkotás (ma a bostoni Yale University Art Gallery gyűjteményében), amelynek jobban dokumentált előtörténete alapján bizonyosra vehető, hogy a Hölgyek tájban ugyanazon alkalommal, 1904 nyarán készülhetett egy élményteli kiránduláson, az alsóbogáti Festetics–Inkey-kastély parkjában.
